Kulturális élet

A medvehagyma hatása(i) ... egészségre, közösségre

 

Az idén március 29-én újra megrendezésre került a medvehagyma fesztivál Kémeren. Immár hagyománnyá vált ez az esemény a mi falunkban. E tavaszköszöntő ünnepség ebben a formában is jelzés értékű: örömünnep, mert a medvhagyma megjlenése visszafordíthatatlanul jelzi, hogy itt a tavasz közösségformáló ereje pedig kimondhatatlanul fontos.

         Szép tavaszi reggelen gyülekeztek a baráti társaságok, akik a magyarországi testvértlepülésről, Szentpéterszegről, Szilágybagosról és a szomszédos településről, Kárásztelekről érkeztek. A nap közös szalonnasütéssel indult. Itt kapott igazi hangsúlyt a fesztivál névadója, a medvehagyma, kémeriesen mondva: a sarmás.

E növénynek március végén jelennek meg jellegzetes, lándzsa alakú levelei, áprilisi virágzásakor pedig gyönyörű fehér szőnyegként borítja az erdőt. A medvehagyma igazi egészségbomba. Tisztítja a gyomrot, a veséket és a vért, illetve gátolja a vérrögképződést. Csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet is. Íze és illata a fokhagymáéra emlékeztet, ám hatása az utóbbinál jóval nagyobb. Vírus- és baktériumölő hatóanyagai jóval erősebbek a fokhagymáénál. A kémeri erdők medvehagymában bővelkednek.

A szalonnasütést követően a sporté lett a főszerep. A csapatok és szurkolók a kémeri futballpályára sétáltak és megkezdődtek a mérkőzések. Barátságos mérkőzések keretén belül is mindenki a társak tiszteletben tartását, a „játék”közösségformáló erejét tartotta szem előtt.

A mérkőzések után a megfáradt játékosokat és a szurkolókat is a Fort Silvan pincészet látta vendégül.

Az ízletes borok kóstolása után a vendégek és helyiek közös vacsorán vettek részt. A hangulatot a nagyfalusi zenekar biztosította. A baráti beszélgetések után elkövetkzett a búcsúzás pillanata is.

Köszönet és hála illeti a kémeri önkormányzat minden munkatársát a színvonalas rendezvényért.Dícséret minden szorgoskezű hölgynek, akik gondoskodtak a megterített asztalokról.

Reményeink szerint medvehagyma jövőre is terem, ezért rendezvényünkre visszavárjuk a lelkes és jó hangulatú barátainkat.

.

Birta-Szabó Mónika,

Birta-Szabó János-Tamás 

Március 15 Kémeren

2019

.

FARSANGTEMETÉS KÉMEREN

A farsang a vízkereszttől húshagyókeddig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése. Hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep. A karácsonyi időszak elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt, a telet záró időszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban. 
Vidéken általában a kocsma vagy a fonó volt a színtere ezeknek az eseményeknek, ma ez más helyszíneken zajlik. 
2019. március 1-én a nagyváradi Csillagocska Néptáncegyüttes és a Csillagocska Zenekar Farsangtemetés című előadását mutatta be a kémeri kultúrotthonban.
A Csillagocska Alapítvány megalakulása óta fontosnak tartja magyar népi hagyományaink ápolását, amelynek szerves része az élő népzene széles körben való megismertetése, bemutatása. Az állandó és egyben folyamatosan változó zenekar a Csillagocska református zeneóvodában felnövekvő gyermekek soraiból nőtte ki magát. 
A Farsangtemetés című műsor felcsíki farsangi, főleg a farsang farkához kötődő népszokásokon alapszik, amikor elbúcsúztatják a telet és a rossz időt, a fiatalok pedig igyekeznek párt választani.
A Csillagocska Néptáncegyegyüttes autentikus formában jelenítette meg a színpadon az erre a tájegységre jellemző farsangi hagyományokat: lóvásár, Illyés bábu elsiratása. E produkció különlegessége, hogy az előadás alkalmával szerepet kapott az együttes minden táncosa, ami azt jelenti, hogy bizonyos jeleneteknél több mint 50 táncos volt a kémeri kultúrotthon színpadán, akiknek arcáról sugárzott az öröm és a lelkesedés. 
Az előadást követően a kultúrotthon táncházzá alakult át, és táncos mulatság helyszínévé vált, melyen a zoványi, perecseni és kémeri néptáncosok is aktívan részt vettek a Csillagocska Néptáncegyüttes vezetésével. 
Köszönet és hála illeti a Csillagocska Néptáncegyüttest és Zenekarát, Benedek Árpád zenepedagógus vezetésével a színvonalas rendezvényért, valamint a helybelieket Pro Humanitas Alapítványt, Kémeri Polgármesteri Hivatalt, Kémeri Református Egyházat, a Kémeri 1-es Számú Általános Iskola pedagógusait. 
A további együttműködés reményében, köszönettel és tisztelettel 

.

Kémer magyarságának hagyományos népi kultúrája szervesen illeszkedik a tőle keletre fekvő, belső-szilágyság sajátos népcsoportja, évszázadok folyamán kiformálódott, elemeiben, vonásaiban és gazdaságában igen egyszerű, de ősi eredetű kultúrájába.
Az itt élő nép néprajzi képe nem valami színes, népszokásai között azonban még ma is előfordulnak archaikus vonások (húshagyókeddi tűzgyújtás, virrasztás, a „holtak falujában” az elhunytak emlékét őrző sírjelek).
Egy falu életében mindenkor az iskola pedagógusai, diákjai és volt diákjai a kulturális élet mozgatórugói.
Hagyományos volt Kémeren a közös éneklés. Énekeltek a mezőn munkaközben, ahol többen összegyűltek (kalákába), aratáskor, szüretkor, máléhántóba, tollfosztóba, paszulyfejtőbe, disznótorba, fonóba, házfalveréskor. A harmincas években, az iskola vegyes kara több ízben elhozta a járási iskolás verseny zászlaját, Szőcs János kántor-tanító vezetésével. Később 40 tagú férfi dalárda működött, de az énekkar a csúcsot Györffi Ferenc zenetanár vezetése alatt érte el. Egyik nagybányai verseny első helyét csak azért nem ők nyerték, mert „Kémeriek” voltak a nagy „demokráciában”. Felnőtt fiatalokból álló tánccsoport működött a faluban a 60-as, 70-es, 80-as években versenyekre, vetélkedőkre jártak, 1975-ben országos III díjat kapott a tánccsoportunk Aradon, 1984-ben megyei I. díjat Zilahon.
Egy másik nevezetes hagyomány volt, hogy minden nagy ünnepen szerepes bált rendeztek, sok tehetséges fiatal, sok értékes népszínművet adott elő, mint : A falu rossza, Sári bíró, A cigány, A betyár, A vén bakancsos és a fia a huszár, Károlykának csizma kék, Anyai szív, Az énekes madár, János Vitéz, stb. a 80-as évek végéig állandó jelleggel működött színjátszó csoport. Egy másik nevezetes hagyomány a farsang, a maszkurások, volt.
Sajnos, ezekből a szép hagyományokból napjainkban már nem sok található meg.
Az iskola pedagógusai besegítettek a hagyományok megőrzésébe is, megpróbálva átadni a jövő nemzedéknek mindazt, amit a népi hagyományainkból ismerniük kell. A tanulók segítségével összegyűjtöttek minden olyan régi eszközt, amely a kender megmunkálásával kapcsolatban volt. A kiállítás mai napig is megtekinthető a régi igazgatói lakásban.
A Kémerért alapítvány megalakulása óta (1997) egyre fontosabb szerepet kap a kultúra terjesztése, népi kultúránk megőrzése terén. Az alapítvány fontos célkitűzése a néphagyományok, népszokások, a népzene és néptánc feltárása, megőrzése, megszerettetése, valamint a regionális rendezvényeken való bemutatkozó szereplés. Alapítványunk minden évben figyelemmel kísérte a pályázási lehetőségeket, Az Illyés Közalapítványnál, a Mocsáry Lajos Alapítványnál, a Communitas Alapítványnál, a Mobilitas- nál és más alapítványoknál. A pályázatok útján nyert összegekből sikerült színvonalas rendezvényeket szervezni: a kétévente megrendezésre kerülő falunapok, néptánc találkozók, nóta-estek, neves évfordulókhoz kötött szavalóversenyek. Igyekeztünk színvonalasabbá tenni rendezvényeinket falunépszerűsítő kiadványok megjelentetésével: 1998-ban jelent meg a „Kémer, a helyét kereső szilágysági nagyközség” címmel, Major Miklós szerkesztésében egy 60 oldalas kis monográfia, aztán pár évvel később megjelentettünk egy két nyelvű (magyar-román), majd egy három nyelvű (magyar-román-német) kisebb terjedelmű, képekkel tarkított Kémert bemutató kiadványt, 2009-ben pedig egy közel 200 oldalas Kémeri falukönyvet jelentettünk meg. Nóta-estjeinkre egy-egy nótás-füzetet jelentettünk meg, 2004-ben „Muzsikánál nincs jobb barát...”, 2008-ban „Régi nóta híres nóta” címmel, a Kémeren és a Berettyó mentén énekelt legszebb magyar nóták, csárdások és dalok gyűjteményeként, (168, illetve 138 oldalas kiadványok).
Az események jó része a kultúrház körül zajlik, de a Teleházasok is hallatnak magukról. A TeleHáz 2001-ben alakult a Szatmárinémeti CREST forrásközpont segítségével, azóta az Illyés Közalapítványtól , a Mobilitas- tól és más szponzoroktól nyert pénzösszegek és információs eszközök segítségével fejlődött és a lakosság, de elsősorban a fiatalok rendelkezésére áll, telefonhálózattal, internet elérhetőséggel, korszerű informatikai eszközökkel felszerelve. Az időnként (nem rendszeresen) megjelenő TeleHáz újság a falu mindennapjairól tudósít.
Ebben az évben (2010) sikerült korszerűsíteni a kultúrházat: nyílászárók cseréje, villanyhálózat felújítása, a fűtés és légkondicionálás megoldása, az egész épület hőszigetelése, külső-belső vakolat javítás, festés. 300 személyes összejövetelek szervezéséhez biztosítva van konyha, asztal, szék/lóca, új étkészlet.
Jól felszerelt könyvtárunk, videó kazetta kölcsönzőnk várja az érdeklődőket.
Rendszeresen szervezünk falunapokat, néptánc-találkozókat, szüreti mulatságokat, és a hősökre is tisztelettel emlékezünk a március 15-i koszorúzással a kopjafánál.
2008-tól több mint 10 éven keresztül a Kémerért Alapítvány iskola-buszt tartott fenn adományokból és pályázatokon nyert pénzekből, amellyel több mint 30 diák ingázott évente Nagyfaluba, Szilágysomlyóra, középiskolába, szakiskolába, tovább tanulni. A használt autóbusz, Török Sándor, Kémerről elszármazott Magyarországi vállalkozó jóvoltából került az Alapítvány tulajdonába. Miután az autóbusz „kiöregedett”, ezt a feladatot a helyi önkormányzat új, korszerű autóbusza látja el.

------------------------------------------------------------------------------------------

Kémer magyarságának hagyományos népi kultúrája szervesen illeszkedik a tőle keletre fekvő, Belső-Szilágyság évszázadok folyamán kiformálódott, elemeiben, vonásaiban és gazdaságában igen egyszerű, ősi kultúrájába Az itt élő nép néprajzi szempontból nem túl színes, népszokásai között még ma is előfordulnak archaikus vonások (húshagyókeddi /húsanyó/ tűzgyújtás, virrasztás, a „holtak falujában” az elhunytak emlékét őrző sírjelek).

Hagyományos volt Kémeren a közös éneklés. Énekeltek a mezőn munkaközben, ahol többen összegyűltek (kalákába), aratáskor, szüretkor, máléhántóba, tollfosztóba, paszulyfejtőbe, disznótorba, fonóba, házfalveréskor. A harmincas években, az iskola vegyes kara több ízben elhozta a járási iskolás verseny zászlaját, Szőcs János kántor-tanító vezetésével. Később 40 tagú férfi dalárda működött, de az énekkar a csúcsot Györffi Ferenc zenetanár vezetése alatt érte el. Egyik nagybányai verseny első helyét csak azért nem ők nyerték, mert „Kémeriek” voltak a nagy „demokráciában”. 1936-ban a falunak egy 35 tagú dalárdája működik.

Felnőtt fiatalokból álló tánccsoport működött a faluban a 60-as, 70-es, 80-as években versenyekre, vetélkedőkre jártak, 1975-ben országos III díjat kapott a tánccsoportunk Aradon, 1984-ben megyei I. díjat Zilahon.

Egy másik nevezetes hagyomány volt, hogy minden nagy ünnepen szerepes bált rendeztek, sok tehetséges fiatal, sok értékes népszínművet adott elő, mint: A falu rossza, Sári bíró, A cigány, A betyár, A vén bakancsos és a fia a huszár, Károlykának csizma kék, Anyai szív, Az énekes madár, János Vitéz, stb. a 80-as évek végéig állandó jelleggel működött színjátszó csoport.

Egy másik nevezetes hagyomány a farsang, a maszkurások, volt.

Sajnos, ezekből a szép hagyományokból napjainkban már nem sok található meg.

Az iskola pedagógusai besegítettek a hagyományok megőrzésébe is, megpróbálva átadni a jövő nemzedéknek mindazt, amit a népi hagyományainkból ismerniük kell. A tanulók segítségével összegyűjtöttek minden olyan régi eszközt, amely a kender megmunkálásával kapcsolatban volt. A kiállítás mai napig is megtekinthető a régi igazgatói lakásban.

A Kémerért alapítvány megalakulása óta (1997) egyre fontosabb szerepet kap a kultúra terjesztése, népi kultúránk megőrzése terén. Az alapítvány fontos célkitűzése a néphagyományok, népszokások, a népzene és néptánc feltárása, megőrzése, megszerettetése, valamint a regionális rendezvényeken való bemutatkozó szereplés. Pályázatok útján nyert összegekből sikerült színvonalas rendezvényeket szervezni: a kétévente megrendezésre kerülő falunapok, néptánc találkozók, nóta-estek, neves évfordulókhoz kötött szavalóversenyek.

Igyekeztünk színvonalasabbá tenni rendezvényeinket falunépszerűsítő kiadványok megjelentetésével: 1998-ban jelent meg a Kémer, a helyét kereső szilágysági nagyközség címmel, Major Miklós szerkesztésében egy 60 oldalas kis monográfia, aztán pár évvel később megjelentettünk egy kétnyelvű (magyar-román), majd egy háromnyelvű (magyar-román-német) kisebb terjedelmű, képekkel tarkított Kémert bemutató kiadványt, 2009-ben pedig egy közel 200 oldalas Kémeri falukönyvet jelentettünk meg.

Nóta-estjeinkre egy-egy nótás-füzetet jelentettünk meg, 2004-ben Muzsikánál nincs jobb barát…, 2008-ban Régi nóta híres nóta címmel, a Kémeren és a Berettyó mentén énekelt legszebb magyar nóták, csárdások és dalok gyűjteményeként, (168, illetve 138 oldalas kiadványok).

Az események jó része a kultúrház körül zajlik, de a teleházasok is hallatnak magukról. A TeleHáz 2001-ben alakult a szatmárnémeti CREST forrásközpont segítségével, azóta támogatóktól és szponzoroktól nyert pénzösszegek segítségével fejlődött, és a lakosság, elsősorban a fiatalok rendelkezésére áll, telefonhálózattal, internet elérhetőséggel, korszerű informatikai eszközökkel felszerelve.

Az időnként (nem rendszeresen) megjelenő TeleHáz Újság a falu mindennapjairól tudósít. 2017 decemberében jelent meg a 27. Száma.

2010-ben sikerült korszerűsíteni a kultúrházat: nyílászárók cseréje, villanyhálózat felújítása, a fűtés és légkondicionálás megoldása, az egész épület hőszigetelése, külső-belső vakolat javítás, festés. 300 személyes összejövetelek szervezéséhez biztosítva van konyha, asztal, szék/lóca, új étkészlet.

Jól felszerelt könyvtár, videó kazetta kölcsönző várja az érdeklődőket.

Rendszeresen szerveznek falunapokat, néptánc-találkozókat, szüreti mulatságokat, és a hősökre is tisztelettel emlékeznek a március 15-i koszorúzással a kopjafánál.

2008-tól több mint 10 éven keresztül a Kémerért Alapítvány iskola-buszt tartott fenn adományokból és pályázatokon nyert pénzekből, amellyel több, mint 30 diák ingázott évente Nagyfaluba, Szilágysomlyóra, középiskolába, szakiskolába, tovább tanulni. A használt autóbusz, Török Sándor, Kémerről elszármazott Magyarországi vállalkozó jóvoltából került az Alapítvány tulajdonába. Miután az autóbusz „kiöregedett”, ezt a feladatot a helyi önkormányzat új, korszerű autóbusza látja el.

Jellegzetesen kémeri viselet a bőgatyás-mellényes-zsalikendős viselet, mely ma már csak ritkán lelhető fel.

Theme by Camarsj and Kemer Romania